A bányászok abból éltek, hogy a Föld színe alatt szenet fejtettek ki, majd eladták azt. Ez a nyereség megélhetést biztosított maguk és családjuk számára. Minél több szenet fejtettek ki és szállítottak fel, annál többet voltak képesek eladni, annál nagyobb bevétel származott a munkájukból, nőtt az életszínvonaluk. Az intenzív munka a bányában  természetes volt számukra. Ha már egyszer az föld alatt, zord körülmények között kellett, hogy dolgozzanak, az időt hasznosan és hatékonyan szerették volna eltölteni, olyan tevékenységgel, amely közvetlenül járult hozzá a kitermeléshez és az anyagi nyereséghez.

Amikor a bányászok szénben gazdag érre bukkannak, mindet a lehető leghamarabb szeretnék kiásni, és azt a felszínre hozni. Ám ha a cselekmény gyorsan halad előre, lehet, hogy a faszerkezetet elhanyagolják. Ezáltal kiterjedt szakaszon biztosítatlanná válik a barlang mennyezet. Sokáig nem történik semmi. A bányászok a fedezetlen szegmensben a megrakott szeneskocsijaikkal gyorsan töretnek előre . A felületen a bányatulajdonos dicsérete és magasabb jövedelem várja őket. Így válik lehetővé, hogy a család napi szükségleteit biztosítsák, vegyenek valamit, ami emel egy kicsit az életszínvonalon, vagy több sört ihatnak a helyi kocsmában. Ha a bányászok a faszerkezet megerősítésével foglalkoznának, a fakitermelés csökkenne és ezzel együtt a kereset is. Így gyakran elhanyagolják a faszerkezetet, kizárólag a szénfejtésre koncentrálnak.

A halál vagy a rokkantság kegyetlen büntetés egy látszólag apró hiba figyelmen kívül hagyásáért a magasabb jövedelem hajszolása során. Aki rizikósan játszik,  vagy nyer vagy mindent elveszít. Abban az esetben, ha győzött, nevethet azokon, akik a "hátsó kapu"kibiztosításán fáradozva veszítettek időt. Ez bátorságot ad nekik ahhoz, hogy a következő alkalommal is kockáztassanak, saját példájukkal sok tapasztalatlan fiatalt befolyásoljanak. Ha viszont veszít, könnyes szemmel kell élete hátra levő részében mások segítségére szorítkoznia, életminősége az elviselhetetlenségig fog csökkeni.

Nem szükséges azonban ilyen mélyre ásnunk. Naponta találkozunk „a felszínen" a megélhetés hasonlóan rizikós, ám hasznot hozó tevékenységeit végző megszállottakkal. Mint a bányászok, ők is vakon kergetjik látomásaikat a magasabb jövedelem, nagyobb dicsőség reményében , figyelmen kívül hagyva a plafon beomlásának veszélyét. A plafon ugyanis könnyen beomlik, megölhet vagy nyomorékká tesz. Az az ötvenes, aki szívinfarktus után a kórházban lábadozik, valószínűleg a saját hibáinak esett áldozatul. Övé az elismerés, sikeres menedzser, egyetemi professzor, vagy bankigazgató. Szép ház, család, drága üdülés, erős autó. De már több mint tíz éve túlsúlyos, vérnyomása magas, metabolikus szindrómája teljesen kifejlődött, izmai gyengék, állandóan fáj a háta és jelentős problémái vannak az alvással.

A szívelégtelenség most érte utol. Rohant előre, nem maradt ideje a faszerkezetre. Nem ment el a konditerembe nem vonta meg magától a gazdagon díszített szendvicseket, ízletes desszertet vagy az alkoholt. Nem kapcsolta ki időben a televíziót, hogy elmenjen egy fél órát sétálni. A kockázat nem csak sikert hozott. Itt az ideje, hogy fizessen a hibáiért. Alacsonyabb életminőség, a család anyagi helyzetének visszaesése esetleg további egészségügyi problémák várhatóak.
Idejében ellenőrizze a faszerkezet a saját életének aknájában! A valóságban hibáinkért nagy árat fizetünk!