A szervezet nagyobb zsírkészlete növeli a súlyos betegségek, különösen a cukorbetegség, izom-és csontrendszeri rendszer károsodások valószínűségét és a szívbetegségek kockázatát. A szülők teljes felelősséggel tartozik a gyermekük optimális fejlődésért, azok életre való felkészüléséért. Egy kövér gyerek ugyanúgy negatív vizitkártya szüleinek, mint az iskolát kerülő, piszkos, elhanyagolt gyermek.
Ha azt akarjuk, hogy a gyermekünk ne hízzon el, akkor először is tudatosítani kell a fenyegetettséget. Lehetőleg a kezdetektől. A gyermek életének különböző időszakaiban az erősebb zsírréteg természetes lehet , máskor ugyanez már az elhízás jele. Az egyik legfontosabb pillanat, a gyermek további fejlődésére nézve az úgynevezett " kövérség tükröződése” (adiposity rebound). Ez a három-hét éves kor fázisa, amikor leáll a BMI lassú csökkenése és a zsírszázalék, ami az egészséges gyermek egy éves kora környékén kezdődik, és mindkét érték (BMI, zsírszázalék) lassan emelkedni kezd. Minél hamarabb létrejön ez a tükröződés, annál nagyobb a felnőtt kori elhízás kockázata.

Miután a szülők észlelik a gyerek aránytalan súlygyarapodását, a lehető leghamarabb és a lehető leghatározottabban szükséges beavatkozniuk, mozgás és diéta segítségével optimalizálja a gyermek testsúlyát. És ott általában itt a probléma. Sok szülő az utódját normális testalkatúnak tekinti, még akkor is, ha már Garfieldra kezd hasonlítani. Amint azt egy Atlantai kutatás bizonyítja amelyet a CDC (Centers for Disease Control and Prevention)tudósai végeztek, a három elhízott gyermek anyja közül egy úgy véli, hogy gyermeke testalkata "éppen megfelelő", és semmit nem kell tenni a súlycsökkenés érdekében.

A kutatás rámutatott egy érdekes kapcsolatra. Az anyák kritikusabban értékelik a lányaik, mint a fiaik testsúlyát. A tudósok kiszámították 5.500 gyermek BMI testtömegindexét,majd feltetté az anyáknak a kérdést: "Gyermeke vékony, kövér vagy épp megfelelő testalkatú?". Helyesen a túlsúlyos gyermek édesanyáinak 67%, hibásan az anyák 32%-a válaszolt. Ugyanakkor a helyes becslések javarészt a túlsúlyos lányok anyjától származott. Kutatások kimutatták, háromszor valószínűbb, hogy az anyák a lányt elhízottnak értékelik, mint fiúk esetében. Kritikusabbak voltak még azok az anyák is, akiknek a saját BMI indexe alacsony volt.

Ez a kettős mérce komoly gyakorlati következményeket okozhat. A mai világban már folyamatosan csökken a természetes mozgásösztönző tevékenységek száma, és hasonló ütemben nő a passzív ám vonzó formája a szabadidő eltöltésének (TV, DVD, számítógépes játékok, stb.) A gyermekek természetesen vonzódnak a szórakoztató és kényelmes tevékenységekhez és kihívást jelent számukra minden, ami egyhangú és fárasztó. Ha a gyermekek keveset mozognak, jelentősen csökken az izmok, a csontok, szalagok és ízületi tokok természetes tűréshatára. Ilyen helyzetben bármilyen terhelés túlzott igénybevételt jelent a fent említett struktúra számára, fájdalomhoz, vagy akár sérüléshez vezet. Ez persze erősíti a gyenge és elhízott gyermekek passzivitását és így jelentősen megnöveli az elhízás kialakulásának kockázatát, és az ahhoz kapcsolódó betegségekét.
A fiúk a történelem folyamán mindig fizikailag aktívabbak voltak, és így számukra a jelenlegi passzív életmód sokkal nagyobb egészségügyi kockázatot jelent. Az édesanyák azonban elnézőnek bizonyulnak a fiaik elhízásával szemben. A negatív egészségfejlődés valószínűsége így a fiúgyermekek számára még nagyobbá válik. A lányok esetében az anyák túlzottan kritikus megközelítése extrém reakciókörülmények kialakulásához járulhat hozzá, tápteret nyújtva a dysmorfofóbia egyes formáinak –mint az anorexia nervosa vagy a bulimia nervosa.
A szülőknek figyelembe kell venniük, hogy felelősséggel tartoznak a gyermekek megfelelő életmódjáért. A jelenlegi feltételek mellett jóval nagyobb figyelmet szükséges fordítani gyermekek mozgásban gazdag időtöltésére és az étkezéshez való hozzáállásukra.

FORRÁS: Moms Have Double Standard for Fat Sons, Daughters. Reuters Health, Monday, May 5, 2003
Pediatrics 2003;111:1226-1231.