Elég, ha körülnézünk a kocsmákat rendszeresen látogató ismerőseink között, máris rájövünk, hogy a megnövekedett alkoholfogyasztás sem a külsőnkkel, sem pedig az egészségünkkel nem tesz jót.

Már évekkel ezelőtt megjelent az a nézet, hogy az alkohol hatása az egészségre úgynevezett „J-görbe”-ben nyilvánul meg. Ez azt jelenti, hogy a mérsékelt alkoholfogyasztás kisebb halálozási arányt mutat az absztinenciával szemben némely betegség, leginkább szívbetegségek esetében. Ugyanakkor az alkoholfogyasztás növekedésével nagy ütemben növekszik az általános betegségek kockázata. Nehéz elkülöníteni azt az alkohol mennyiséget, amely még kedvezően befolyásolja az élettani folyamatokat az ártalmas mennyiségtől. Tovább nehezíti a dolgot, hogy az alkoholfogyasztás könnyen függőséggé válik, és ugyanaz a mennyiség már kevésbé hat, mint korábban, az adag emelését követelve.

A szív és az erek betegségei a modern világban a legfőbb halálokok közé tartoznak, ezért folyamatosan keresik azokat az eljárásokat, amelyek hatékonynak bizonyulnának a megelőzésben és kezelésében. Évekkel ezelőtt kimutatták, hogy az alkoholfogyasztás növeli a HDL-koleszterinszintet, és ezáltal csökkenti a szívbetegség kockázatát. E tekintetben a pozitív hatást legfőképpen a borfogyasztás, különösen a vörösborfogyasztás esetében figyeltek meg. Felmerült a kérdés, hogyan befolyásolják a szívbetegségek kockázatát az alkohol egyéb fajtái, nevezetesen a sör és a tömény alkoholt.

E a kérdés tisztázását tűzte ki céljául Dr. Gaziano és munkatársainak csapata. A kutatás során olyan személyekkel készítettek interjút, akik miokardiális infarktus után kerültek ki a kórházból. Minden megfigyelt pácienst egy azonos korú, véletlenszerűen kiválasztott referenciaszeméllyel hasonlítottak össze. Összesen 340 páciens és 340 kontrollszemély megfigyelését végezték el. Mindegyikük kitöltött egy kérdőívet, amely a szívbetegségek ismert rizikó faktorairól szolgáltatott adatokat. A 680 személy közül 191-et absztinensnek vagy alkoholt jelentős mennyiségben nem fogyasztónak értékeltek ki, 331 pedig rendszeres alkoholfogyasztónak minősült. Ebből a csoportból 62-en a bort preferálták, 89-en sört, 160-an pedig kemény alkoholt fogyasztottak. 160 absztinens és 217 alkoholt fogyasztó véreredményeit koleszterin szint szempontjából is összehasonlították.

Az eredmények alacsonyabb HDL koleszterin szintet és magasabb infarktuskockázatot mutattak az absztinenseknél. Minden egyéb kockázati tényezőt kiiktatva a szívinfarktus valószínűsége alacsonyabbnak mutatkozott az összes alkoholt fogyasztó páciens esetében. Az infarktus relatív kockázati faktora az alkoholt fogyasztóknál 0,58 volt az absztinenseknél 1,0. A bort fogyasztók esetében a rizikó 0,48, a sörivóknál 0,55, a kemény alkoholt fogyasztóknál pedig 0,59.

A szerzők a kutatást azzal a kijelentéssel zárták le, hogy egy bizonyos szinten az alkohol fogyasztás fordítottan arányos az infarktus előfordulásának esélyével. Ennek a hatásnak a legfontosabb tényezője a magasabb HDL koleszterinszint. A kockázat csökkenését valószínűleg az etanol hatása közvetíti.

A HDL koleszterinszintet jelentősen növeli a rendszeres testmozgás is. Ez ugyanakkor nem okoz függőséget, pozitív hatást fejt ki az izomzatra, az izomerőre, a mozgásszervekre és az energiafelhasználásra. Az alkohol ezzel ellentétben terheli a májat és üres kalóriákat szolgáltat a szervezetnek. A napi egy pohár bor elfogyasztása nem tűnik ártalmasnak.

FORRÁS: Gaziano, JM, et al. (1999): Type of alcoholic beverage and risk of myocardial infarction. In.: Am J Cardiol January 1, 83: 52-7.
WYNDER, EL. (1981): The Book of Health. A Complete Guide to Making Health Last Lifetime. New York, Franklin Watts.